You are currently browsing the category archive for the ‘Month 4’ category.

Here is the thing about being parents, or at least here is one of the things that currently occupy our minds. Everything takes time. Or at least everything takes more time. Now this is not a bad thing at all. We are learning and liking this concept. (Mind you this is difficult for two people who are used to working in the film business when pretty much everything has to be immediate or close to it.) So our minds are differently situated these days, say when we are teaching Linus some self-soothing tricks the gentle way, we measure our success in a sequence of weeks, many weeks. Or we are planning to take our first hike soon with Linus, once he is comfortable being carried on our backs, now this we will plan probably many many days in advance. We could if you like, relate to this to scheduling a movie well well in advance and with formidable knowledge of the talent’s availability, etc. And sometimes as it happens, we spend many nights thinking and tweaking this schedule to perfection. But as goes with every well planned plan, it is likely to change, and then we start again. And we take our time, we slow down and we learn to be patient.

This brings to mind a favorite haiku of ours by Kobayashi Issa:

“O snail, climb Mount Fuji,

but slowly, slowly.”

Nos, itt van ez a szülőnek lenni kérdés, vagy legalábbis egy dolog a sok közül, ami manapság nagyon foglalkoztat bennünket. Hogy mindenhez idő kell. Vagyis, hogy mindenhez több idő kell. Nem mintha ez rossz dolog lenne, dehogy. Most tanuljuk és egyre jobban szeretjük az időnek ezt az új értelmezését. (Ami, ha belegondoltok, nem is olyan könnyű két olyan embernek, akik a filmiparban dolgoztak, és megszokták, hogy mindennek azonnal vagy majdnem rögtön kell megtörténnie!) Mostanában másképpen gondolkodunk, mondjuk mikor Linust új ön-nyugtató trükkökre próbáljuk szépen, óvatosan rávezetni, a sikert hetekben, sok-sok hét távlatában mérlegeljük. Vagy amikor az első nagyobb kirándulást tervezzük immáron Linussal közösen, ha majd kényelmesen érzi magát, hogy a hátunkon cipeljük. Hát igen, több, mint valószínű, hogy a terv jó néhány nappal megelőzi a megvalósítást. Ha úgy tetszik, úgy is felfoghatjuk, mintha egy film forgatását jóval, de jóval előbb kell beütemezni, és rendkívül alaposan tudni kell, hogy a főszereplő mikor áll rendelkezésre, stb. És néha bizony éjszakákon át törjük a fejünket, hogyan is hangolhatnánk ezt az idő-ütemezést tökéletessé. Csakhogy, mint általában minden jól kigondolt terv, valószínűleg ez is megváltozik és akkor előlről kezdjük a tervezést. És nem sietünk, lelassítjuk magunkat, és megtanulunk türelmesnek lenni. S ez eszünkbe juttatja a számunkra egyik legkedvesebb haikut, Kobayashi Issa haikuját:

Ó csiga, mászd meg

mászd meg a Fuji hegyet

de ne siesd el.

Advertisements

Here is a new short video. In it Linus is taking a dive, forward towards the unknown with a smile on his face. Out little fierce dude is so brave.

Egy új rövid kisfilm, melyben Linus huncutul mosolyogva fejest ugrik az ismeretlenbe. Hát igen, a mi kis mindenre elszánt fickónk nagyon bátor.

This photo makes us smile every time and we wanted to share it with you. Happy Thursday!

Ez a kép mindig megmosolyogtat bennünket és ezt meg akartuk osztani veletek is. Csodás csütörtököt kívánunk!

Linus and Felix

Photo Courtesy of Trina

A fénykép Trina szívességének köszönhető

We are without Kevin for a couple of days (ouch!) and we have moved to Plan B for how to get Linus to sleep which according to our new doctor (who we like very much) is a good thing. We will blog about it at some other time when we have successfully survived this time in our lives. It does seem like we can’t talk, think or dream about anything else these days. Wonder what’s next in the staircase of parenting?

Linus continues to grow and do new things everyday. Just yesterday morning he noticed his feet. It kept him entertained for a full 10 minutes. Didn’t manage to capture the moment, but have these other ones, him hanging out with his new friends.

Két napig nélkülöznünk kell Kevint (jaj!). Most már a B-Terv lépett érvénybe, ami Linus alvásra szoktatását illeti és az új orvosunk (akit nagyon megkedveltünk) szerint is egy jó terv. Ha szerencsésen túléljük a terv gyakorlati megvalósítását, tájékoztatni fogunk minden kedves látogatót a fejleményekről. Egyelőre úgy tűnik, hogy képtelenek vagyunk másról beszélni, másról gondolkozni, vagy netán álmodni, mint Linus álomba ringatásáról. Vajon mi a következő fok a “szülőknek lenni” nevezetű égbenyúló létrán?

Linus továbbra is nő, nődögél és minden nap új dolgokat csinál. Tegnap éppen a lábát vette észre. Ez a felfedezés teljes tíz percen át elszórakoztatta. Nem sikerült megörökíteni a pillanatot, de itt van néhány más felvétel, ahogy Linus újdonsült barátaival múlatja az időt.

Dorka and Kevin

This is a blog about our son Linus. We will post photos, videos, etc for family and friends.

Dorka es Kevin

Ez egy blog itt a fiunkrol Linusrol. Kepek, videok es stb csaladnak es baratoknak.

Translations by

Special thank you to Grandmama Kati for doing all the translations for us.

Enter your email address to subscribe to this blog and receive notifications of new posts by email.

Join 15 other followers